Manapság talán sokan úgy gondolják, hogy az időutazás lehetetlen. Pedig, ha a mai fizikai tudásunkat és az elemi logika szabályait felhasználjuk, könnyen eljuthatunk egy merőben ellentétes álláspontra.
Ebben a cikkben tudományos megalapozottsággal fogjuk bizonyítani az időutazás lehetőségét, és egyszerű - mindenki által otthon is kipróbálható - gyakorlati módszert adunk ennek kipróbálására. Sajnálatos, és bizonyítást nyert tény, hogy ezzel a módszerrel csak egy irányba, a múltba tudunk időutazást végrehajtani.
Ne féljünk az időparadoxontól! Módszerünkkel sajnos testi mivoltunkban nem, csak mint megfigyelők lehetünk jelen a múltban.
Látni fogjuk, hogy időutazás, úgymint múltba nézés, már számos alkalommal előfordult történelmünk során. Sőt könnyen visszatekinthetünk a nagyon távoli múltba, akár még az ember kialakulása előtti időkbe is. Persze, ha igazán távolra akarunk visszamenni, ahhoz speciális optikai eszközökre van szükség.
A következőkben megismerhetjük a módszert és a bizonyítást logikailag sorrendbe állított tényekre alapozva:
· Hogyan érzékeli az ember a külvilágot?
Érzékszervein keresztül. (Hogy melyik érzetnek mi a jelentése, azt a korábbi emlékek határozzák meg.) Bátran nevezhetjük a legfőbb és legfontosabb érzékelési formának a látást.
· Mit látunk?
Ha bármit látunk (az álmokon és a teljes sötétben, csukott szem esetén is látható világos foltokon kívül), valójában a dolgok által kibocsátott vagy a róluk visszaverődő fényt észleljük szemünkkel. Annak színét és erősségét.
· Milyen is a fény?
A fény elektromágneses hullám, amely légüres (akadálymentes) térben a végtelenségig terjed, viszont a fényerősség a távolság növekedésével négyzetes arányban csökken (kétszeres távolságban már csak negyede lesz). Tudjuk, hogy a fény véges sebességgel terjed, ugyanis körülbelül 300 ezer kilométert tesz meg egy másodperc alatt.
Ezeknek a megállapításoknak a segítségével már könnyű megoldani a múltba nézés problémáját. Alkalmazzuk az elemi logika szigorú szabályait és hosszas elmélkedés után vonjuk le a megfelelő következtetéseket! Így a következőket állíthatjuk:
·A fény terjedéséhez idő kell. Az a fény, amit a szemünkkel felfogunk, valamennyi idővel az észlelés pillanata előtt indult el egy fényforrásból vagy egy tárgy felületéről.
· Tulajdonképpen az adott idővel korábbi állapotot látjuk. (Most eltekintünk a szemünk és agyunk feldolgozási sebességétől, amelyek ezt az időt szintén csak növelik.)
· Tehát, minél távolabbra nézünk, annál régebben indult fénysugarakat láthatunk.
· Például, ha a Napra nézünk, annak nyolc perccel korábbi állapotát látjuk, mivel a Nap olyan messze van, hogy fénye nyolc percig utazik, míg eléri a Földet. Ha "ellopnák" a Napot, nyolc percig észre sem vennénk!
· Ha csupán egy másodpercet szeretnénk visszanézni a múltba, akkor nézzünk fel a Holdra, amely a fénynek alig több, mint egy másodpercre van a Földtől.
· A Merkúr Földközelben: 4,3 perc.
· A Vénusz Földközelben: 2,1 perc.
· A Mars Földközelben: 3 perc.
· A Jupiter Földközelben: 33 perc.
· A Szaturnusz Földközelben: 1,1 óra.
· Az Uránusz Földközelben: 2,4 óra.
· A Neptunusz Földközelben: 4 óra.
· A Plútó Földközelben: 4,3 óra.
· A Naphoz legközelebbi szomszédos csillag a Proxima Centauri: 4,3 év.
· Az égbolt legfényesebb csillaga a Szíriusz: 8,6 év.
· Galaxisunk a Tejútrendszer legtávolabbi csillagai: 80 ezer év.
· A Tejútrendszerhez legközelebbi szomszédos galaxis, az Androméda-köd: 2,5 millió év.
· És végül említsük meg, hogy a rádiótávcsövekkel észlelhető legtávolabbi objektumokról több, mint 10 milliárd éve utaznak hozzánk a rádióhullámok. (A fényhez hasonlóan a rádióhullám is elektromágneses hullám, de szabad szemmel nem látható.)
Láthatjuk, hogy (bioreceptoros, auto-fókuszos, intelligens) időgépünk, a szemünk, igazán a múltba lát.